Pintér-Gazdag Renáta építőmérnöki végzettséggel és építész tervezői tapasztalattal érkezett a GMB csapatába, ahol 2021 óta projektmenedzserként dolgozik. Műszaki precizitását kreatív látásmóddal egészíti ki, így könnyedén teremti meg az egyensúlyt a tervezői elképzelések és a megvalósíthatóság között.
Mesélnél röviden a tanulmányaidról, szakterületedről, szakmai előéletedről, érdeklődési területeidről?
A BME-n tanultam építőmérnöknek, majd az egyetem után egy picit elkalandoztam és egy építészirodában találtam magam, majd a céghez volt egyetemi csoporttársaim csábítottak el.
Bár az építőmérnöki karon főként műszaki, szerkezeti dolgokkal foglalkoztunk, de engem mindig is vonzott a kreatívabb, vizuálisabb terület. Eredetileg építész szerettem volna lenni, még mielőtt pontosan tudtam volna, hogy mit is jelent ez a szakma. Rajzolás kevésbé az én világom, de a modellezés, a térbeli gondolkodás annál inkább közel áll hozzám. A korábbi építészirodai munkám során sokat tanultam a belsőépítészetről és a kreatív tervezésről, ami azóta is érdekel. Ezeket a tapasztalatokat most is jól tudom hasznosítani: például a tervezőkkel való együttműködésben, a gyártmánytervek készítésében, illetve abban, hogy jól átlátom a folyamatokat – hiszen „ültem már a másik oldalon” is.
Úgy érzem az ilyen keresztirányú tapasztalat a mérnöki és építész területek között szakmailag hasznos lenne szélesebb körökben is, mert közelítené egymáshoz az újító, a valóságtól, néha messzire elrugaszkodó művészi tervezést és a reális megvalósíthatóságot.
A GMB-s kezdetek…
2021-ben, amikor csatlakoztam a céghez, még erősen jelen volt egy nagy, összeszokott „BME-es” társaság – voltunk többen az egyetemről, mind építőmérnökök. A tervezés és a kivitelezés területén is sokan jöttek onnan, így a csapatban erősen érződött ez a közös háttér. Egy évig dolgoztunk így együtt, rengeteget tanultam tőlük. Majd 2022 az átalakulás időszaka lett, ez volt az a pont, amikor már nem csak kisebb projekteken dolgoztam, hanem elkezdtem nagyobb feladatokat is vinni. Előtte inkább tanultam és asszisztáltam, de aztán gyorsan a mélyvízben találtam magam. Bekerültem komolyabb projektekbe, például a Richter székház, vagy az EVKSZ, és onnantól kezdve beindult a gépezet.
Az, hogy korábban építészként is dolgoztam, sokat segített. Könnyebben tudtam átlátni a folyamatokat, gyorsabban megértettem, mit miért csinálunk, és mire van szüksége egy tervezőnek vagy egy kivitelezőnek. A tervolvasás például alap volt számomra – az egyetemen, bár nem mindenre készítenek fel, legalább a „szakmai nyelvet” megtanítják. A mindennapi rutint, az igazi tapasztalatot már csak a gyakorlatban lehet megszerezni.
Hogyan jellemeznéd a GMB-t, ha ember lenne? Mit szeretsz a legjobban benne?
Olyasvalaki, akiben többféle személyiségjegy is megfér, mert mi is sokfélék vagyunk itt a csapatban. Talán leginkább egy kaméleonhoz hasonlítanám: olyan figura, aki mindig megtalálja a hangot az emberekkel. Akihez ugyanúgy tud kapcsolódni az, aki pörgős, beszédes, mint az, aki inkább a száraz tényekre kíváncsi, és csak az adatokat akarja. Képes alkalmazkodni a helyzethez – lehet vele nevetni, de amikor arra van szükség, akkor teljesen komolyra is tud váltani.
Valahol ez a sokszínűség szerintem ránk, a csapatra is igaz. Még ha nem is mindannyian a mérnöki pályáról jövünk, mindenkinek megvan a maga kreatív oldala. Van, aki strukturáltabb, precízebb van, aki kicsit lazább vagy épp művészibb szemléletű. Ráadásul nem is mindenki tanult klasszikusan mérnöknek – van, aki teljesen más háttérrel érkezett, és mégis be tudott illeszkedni ebbe a világba.
Szóval, ha a GMB ember lenne, biztos, hogy nem lehetne beskatulyázni – inkább olyan lenne, aki mindig tudja, mikor mire van szükség, és ehhez igazítja magát.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Sokan mondják, hogy a munkájukban a változatosságot szeretik a legjobban –őszintén szólva nálam is ez az, ami igazán motiváló. Mert hiába ugyanaz az alap minden projektben – hogy üvegfalat kell építeni – igazából minden egyes munka kicsit más. Mások az igények, a műszaki követelmények, más a design, és más az, amit az adott cég meg szeretne jeleníteni.
Általában az irodák arculatához terveznek az építészek, és ez visszaköszön az üvegfalaknál is. Első ránézésre egy nagy üvegfelületnek tűnik, de a részletek – például a profilok színe, a kiegészítők – ezek mind tudatos döntések. Ezekkel nagyon jól lehet egy cég arculatát támogatni, vizuálisan is erősíteni.
Van is egy álomprojektem, amit már régóta dédelgetek: egyszer egy igazán színes arculatú cég választana olyan dizájnt, ahol nem egyszínűek a profilok, hanem mind más színű. Ezt például a LEGO-nál tudnám elképzelni – az a klasszikus piros-kék-sárga-zöld kombináció. Mennyire jól nézne ki egy GV üvegfal, ahol minden profil egy másik színűhöz csatlakozik , és így a cég színei jelennek meg egy falon belül, nem csak egyszínűre festve. Ilyen még nem volt, de nagyon szívesen részt vennék benne.
Ehhez viszont tényleg az kell, hogy már a legelső fázisban, a tervezőasztalnál ott legyünk – hogy együtt tudjunk gondolkodni az építésszel, ötletelni, és ne csak akkor találkozzunk a tervvel, amikor már kész van. Ha ezt épp egy építész olvassa: igen, ilyet is tudunk. Egy falon belül különböző színekkel dolgozni – és ebből nagyon izgalmas, egyedi dolgok születhetnek.
Ha egyetlen szakmai kihívást, pozitív GMB-s emléket említhetnél, amire jó érzés visszagondolni, mi lenne az?
Az egyik legemlékezetesebb projektem az EVKSZ volt. Őszintén szólva, az elején tartottam tőle – részben azért, mert egy kollégától vettem át a projektet, másrészt pedig azért, mert technikailag is sokkal összetettebb volt, mint az átlagos munkák. Itt nem egyszerű üvegfalakat kellett építenünk, hanem extrém magas, komoly hanggátlással rendelkező falakat, különleges acélszerkezeti kapcsolatokkal. Acélmegerősítéseket kellett elhelyezni már a szerkezetépítés fázisában, és ezeknek milliméterpontosan kellett illeszkedniük a majdani üvegfal-rendszerhez. Egy 4,5 méteres üvegfalba egy 3 méteres ajtót beépíteni – ez már komoly statikai kihívás.
Ez a projekt a felelősségről is szólt. Az elejétől nagyon pontosan kellett tervezni, előre gondolkodni, és minden részletre figyelni – különösen az acél- és üvegkapcsolatoknál. Mivel ilyen bonyolult volt a szerkezet, szinte minden csomópontot külön kirajzoltam – nemcsak nekem segített átlátni a folyamatot, hanem a többi szakág számára is egyértelművé vált a kivitelezés.
Egyedi hangszigetelési megoldásokat is kellett alkalmaznunk: mivel az üvegfal nem klasszikus falszerkezetbe, hanem vasbeton elé rögzített acélszerkezethez csatlakozott, a zárások hiánya miatt külön kellett gondoskodnunk a hangszigetelésről.
Ráadásul esztétikai oldalról is sok volt az egyeztetés. Az építésznek például az volt a kérésük, hogy az épület korhű, tégla architektúrája tükröződjön vissza az üvegfelületeken egy különleges fóliával. Ehhez mintákat kellett készítenünk.
Ez a projekt minden szempontból komoly kihívás volt, de talán pont ezért maradt meg bennem ennyire pozitív emlékként. Ráadásul a munka lezárásaként kaptunk egy köszönőlevelet is a cég nevében és az OCTOGON magazin azon számát, amelyben a projektről írtak, méltó és figyelmes lezárása a projektnek.
Mi miatt szeretsz a legjobban itt dolgozni?
A legfontosabb, hogy hétfő reggelente jó érzés bejönni, mert egy olyan környezetbe érkezem, ahol emberileg és szakmailag is jól érzem magam. A mindennapok része az, hogy megbeszéljük, kivel mi történt a hétvégén, érdeklődünk egymás iránt. Sokan mondják, hogy a munkatársak nem a barátaink – én ezzel részben egyetértek, de nálunk azért van egy kellemes, baráti hangulat. Olyan légkör alakult ki, ahol könnyedén tudunk beszélgetni, együtt nevetni, akár a munkán kívül is. Sokszor szervezünk közös programokat is, céges összejöveteleket. Ezek nem kötelező, erőltetett események, hanem tényleg olyan alkalmak, amiket várunk. Ez a közösség, ez a hangulat az, ami miatt igazán szeretek itt dolgozni.
Kedvenc budapesti épületed?
Talán már elhangzott máshol is, de nekem az A25, a Balettintézet, ma W Hotel épülete az, ami igazán közel áll a szívemhez. Egyrészt azért, mert ez volt a diplomamunkám témája, másrészt pedig később dolgoztam is a projekten. Mindig is vonzódtam a belvárosi, régi, műemléki épületekhez. Számomra ezek nemcsak múltidéző darabok, hanem lehetőségek is – nem lerombolni, nem hagyni az enyészetévé válni őket, hanem új funkcióval megtölteni, életet lehelni beléjük. Az A25 erre egy nagyon jó példa: egy széteső, elhagyott állapotból lett valami új és értékes.
Milyen projekten, vagy melyik épületen dolgoznál szívesen?
Bármilyen műemlékvédelmi épület projekten. Az MNB-t irigyeltem például a kolléganőtől. De a MOL Campus is említést érdemel. Az a projekt egy egészen más véglet – nagyon modern, technológiailag is különleges. Ez a két irány – a régi érték megőrzése és az új, korszerű terek létrehozása – az, ami számomra izgalmassá teszi az építészetet.
Hogyan látod a GMB jövőjét? Milyen célokat tűztetek ki a következő 5-10 évre?
Természetesen azt szeretnénk, ha továbbra is sok irodaház épülne, és ezeknél a projekteknél mi is ott lennénk a versenyben – lehetőség szerint a nyertes oldalon. Jó lenne, ha még több olyan épület készülne, amelyhez hozzáadhatjuk a saját tudásunkat, tapasztalatunkat és minőségi munkánkat. Ugyanakkor az is igaz, hogy mindig megdobban a szívem, amikor egy-egy különleges, nem szokványos feladat érkezik. Persze ilyenkor mindenki sóhajt, hogy „na, ez sem egy egyszerű üvegfalprojekt lesz”, de ezek azok a kihívások, amik igazán inspirálnak minket. Amiken gondolkodni kell, ami kicsit próbára tesz minket – de pont ettől fejlődünk.
Mi motivált arra, hogy projekt vezetőként dolgozz ebben a GMB-nél?
Az, hogy a piacon mi vagyunk az egyik legerősebb szereplő az üvegfalas megoldások terén. Jó érzés a nyertes csapatban játszani – ahol már ismernek minket, ahol tudják, hogy mire számíthatnak tőlünk. Ez motiváló. A GMB neve mögött minőség van, és ezt komolyan is vesszük: mindig arra törekszünk, hogy az ügyfelek igényeit maximálisan kiszolgáljuk – még akkor is, ha elsőre lehetetlennek tűnik egy-egy kérés. Mert nálunk nincs olyan, hogy „nem lehet”. És pont ez a kihívás az, ami nap mint nap visz előre.
Hogyan próbáljátok a fenntarthatóságot és innovációt beépíteni a projektekbe?
A fenntarthatóság és az anyagoptimalizálás kiemelt szempont nálunk. Minden projekt során pontosan számolunk az üvegfalak anyagigényével, hogy a leeső darabokat is fel tudjuk használni. Az üvegeket visszagyűjtjük, és egy alvállalkozó bedolgozza a következő gyártási körbe, így minimalizáljuk a hulladékot. A csomagolási és egyéb hulladékokat szelektíven kezeljük. Célunk, hogy ne csak esztétikailag és műszakilag nyújtsunk kompromisszummentes megoldásokat, hanem környezettudatosan is.
Milyen tanácsot adnál egy kezdő mérnöknek vagy projektvezetőnek?
Az önálló gondolkodás és munkavégzés kulcsfontosságú. Egy jó mérnök vagy projektvezető nem csak utasításokat hajt végre, hanem utánanéz, megérti a miérteket, és szükség esetén új utakat keres. A fejlődéshez elengedhetetlen a kíváncsiság és az „out of the box” gondolkodás: ne félj kérdezni, kutatni, és alternatív megoldásokat javasolni. Az egyetemen az iránymutatás és az önálló kutatómunka alapérték volt – ezt érdemes a gyakorlatban is továbbvinni.
Hogyan látod a technológia fejlődését az építőiparban, és miként alkalmazkodik ehhez a GMB Solutions?
Az építőipar egyre inkább nyit az intelligens és vizuális megoldások felé. Mi a GMB-nél évek óta dolgozunk digitális fóliákkal, okosüveg-technológiával, és a vizuális kommunikációt erősítő eszközökkel. Az új fóliák nemcsak funkcionálisan sokoldalúbbak, hanem környezetbarátabb gyártási eljárásokkal is készülnek. Folyamatosan tesztelünk új akusztikai megoldásokat és profilrendszereket – és nem csak követjük a trendeket, hanem aktívan formáljuk is azokat.
